A vonóhálós halászat a kereskedelmi halászok által világszerte alkalmazott és hatékony halászati módszer. Ez magában foglalja egy nagy, erős háló áthúzását az óceánon, akár a tengerfenék közelében, akár a nyílt vízben, hogy egyszerre nagy mennyiségű halat és más tengeri élőlényt fogjon ki. Ez a módszer támogatja a globális tengeri kínálatot, és felelős azért, hogy sokféle fajt kifogjanak, amelyeket az emberek minden nap esznek.
A hálókat a tengerfenék mentén vagy annak közelében húzó fenékvonóhálós halászat főként az óceán fenekén élő halakat célozza meg. A legismertebb-fajok közé tartozik a tőkehal, a foltos tőkehal és a szürke tőkehal, amelyek népszerű fehér halak, amelyeket sok ételhez használnak. A lepényhalakat, például a lepényhalat, a nyelvhalat és a laposhalat is gyakran fogják így, mert homokos vagy iszapos fenéken élnek. A fenékvonóhálóval a halakon kívül sokféle kagylót és gerinctelent is fogunk, beleértve a garnélarákokat, rákokat, tintahalakat és polipot. Ezeket a fajokat világszerte nagyra értékelik a piacokon, és a fenékvonóhálós halászatból származó teljes fogás nagy részét teszik ki. Az egyéb fenéken élő-halakat, például a sziklahalat és a kék gránátost szintén gyakran gyűjtik be a különböző óceáni régiókban.
A vízközi vonóhálós halászat másként működik, mivel a háló a tengerfenék érintése helyett a víz középső rétegeiben marad. Ezt a módszert olyan halak kifogására tervezték, amelyek nagy csoportokban, úgynevezett rajoknak úsznak. A fő célpontok a kisméretű nyílt tengeri halak, például a hering, a szardínia és a szardella. Ezeket a halakat nemcsak közvetlenül fogyasztják, hanem halolajat és hallisztet is készítenek állati takarmányozás céljából. A nyílt vízben úszó nagyobb halakat, köztük a makrélát és bizonyos tonhalfajtákat, szintén középvízi vonóhálóval fogják ki. Ez a módszer rendkívül hatékony, és egyetlen út során hatalmas mennyiségű halat lehet befogni.
Bár a vonóhálós halászat rendkívül produktív, környezeti kihívásokkal is jár. A fenékvonóhálós halászat megzavarhatja a tengerfenék élőhelyeit, és mindkét vonóhálós halászat nem szándékos tengeri élőlényeket fog ki, például fiatal halakat, tengeri madarakat és tengeri teknősöket. E hatások csökkentése érdekében számos ország hozott létre szabályokat a vonóhálós halászati tevékenységek ellenőrzésére, például korlátozza a halászati területeket és javítja a hálók kialakítását a nem kívánt fogások elkerülése érdekében. Ezen aggályok ellenére a vonóhálós halászat továbbra is az egyik legfontosabb halászati módszer világszerte, amely halak és tenger gyümölcsei széles skáláját fogja ki, amelyekből naponta emberek milliói táplálkoznak. A vonóhálóval kifogott fajok a tengeri ökoszisztéma szinte minden részét lefedik, a kis csalihalaktól a nagy kereskedelmi halakig, így elengedhetetlenek a világ élelmezési rendszeréhez.